A mélyben várunk

[Verse 1]
Kétezer-tizenhárom: hamu fedte be a napot,
A felszín mérget lehelt, a város elhallgatott.
Lent a sínek közt még őriztünk egy maréknyi nevet,
A rozsdás ajtón túl a csönd számolta a perceket.

[Pre-Chorus]
A lámpa pislákol, de nem alszunk még,
Tenyerünkben kenyér, szemünkben ég.

[Chorus]
A mélyben élünk, a mélyben várunk,
Fölöttünk kihűlt, halott a tájunk.
Ha egyszer tiszta szél jár odafent,
A nevünket vidd majd haza, idegen.

[Verse 2]
A peronon egy kislány krétával rajzolt kertet,
Kék folyót, almafát, s egy kaput, ami nyitva lett.
Az őrök váltják egymást, a csövek közt víz csorog,
Minden fal mögött egy régi élet dobban, ott.

[Pre-Chorus]
A lámpa pislákol, de nem alszunk még,
Tenyerünkben kenyér, szemünkben ég.

[Chorus]
A mélyben élünk, a mélyben várunk,
Fölöttünk kihűlt, halott a tájunk.
Ha egyszer tiszta szél jár odafent,
A nevünket vidd majd haza, idegen.

[Bridge]
Ne mondd, hogy vége, míg dobban a mellkas,
Míg egy kéz a másik kezébe kapaszkodhat.
A térképen nincs út, de a szív még tudja:
Nem örök a tél, csak hosszú az útja.

[Final Chorus]
A mélyben élünk, de többé nem várunk,
A rozsdás lépcsőn a hajnal felé járunk.
Ha egyszer tiszta szél jár odafent,
A nevünket vidd majd haza, idegen.

[Outro]
Egy krétakert nő a hideg kövön,
És valaki elindul a fény felé.