[Verse 1] Nagy Jenő lakásán sötét az ablak A falak között csak árnyak laknak Váli Gábor régen járt erre Fittyet hány a kérésre A jelre
Nem kötötte be a villanyt Az égő halott A konnektorokba rozsda fagyott Lóg a vezeték Mint kifordult ér Ha belenyúlsz Csak csend kísér
[Chorus] Sötét a konnektor Némák a falak Nem szól a rádió A terek hallgatnak Elfelejtett szobákban áll az idő Itt maradt a por Ő az egyetlen őr
Sötét a konnektor Villan a fejben Ott ég minden fény Amit kívül kerestem Ha felkapcsolnám Ki ülne velem szemben? Csak egy üres szék Meg egy régi lepedő leng benn
[Verse 2] Nagy Jenő az ajtóban áll Nem lép be Kulcs csörren a markában Mégse Küszöbön torlódik minden év Az előszobaszőnyeg mindent végignéz
Váli Gábor képe ferdén a falon Fáradt keret Szögön billeg a napon De ide nem süt be Csak a múlt fénye ér Mint kiégett lámpa Ami már nem remél
[Chorus] Sötét a konnektor Némák a falak Nem szól a rádió A terek hallgatnak Elfelejtett szobákban áll az idő Itt maradt a por Ő az egyetlen őr
Sötét a konnektor Villan a fejben Ott ég minden fény Amit kívül kerestem Ha felkapcsolnám Ki ülne velem szemben? Talán egy régi nap Ahogy rám nevet csendben
Musikstyle
Moody Hungarian alt-pop, male vocals over a slow, pulsing synth bed, distant piano chords and dry, close-mic’d voice. Verses stay hushed and eerie; chorus blooms with wide pads and subtle vocal doubles. Deep, round kick and soft snare keep it moving, with a ghostly guitar line entering on the second chorus for extra tension.