Ébredés után a tükörben nézem szemeim alatt az árkokat. Az álom, mi kergetett éjjel, nyomot hagyva itt maradt. Mint szántóföldben a friss barázda, Mélyen a bőrömbe vájta magát. Kialvatlan szemeim törlöm, S keresem az álom valóságalapját. Zihálok, mintha ezer km lenne mögöttem. Sejlik az álom, Üldöztek, menekültem. Ki volt az üldözőm, Miért is futottam? Talán a valóság loholt a nyomomban. Álom és valóság keverednek össze. Ébren vagyok, mégis futnék messze.