كلمات
Nem a vér kötelez, s nem a puszta név,
De mellettem álltál, húsz hosszú év.
Amikor a múltból csak a hiány maradt,
Te lettél a szikla a viharok alatt.
Anyukám társa lettél, s nekem menedék,
Veled kerek lett a megfakult vidék.
Te voltál, ki jöttél, mikor sírni láttál,
Minden fontos percnél a hátadra vettél, s vártál.
Ott voltál a padban az évnyitó napján,
Büszkeség csillogott az arcod vonalán.
Láttad a ballagást, a felnőtté válást,
Te adtál hitet, ha nem leltem a választ.
Nem a vér szava dönt, hanem a tettek:
Apává a mindennapok tettek.
S most eljött a nap, a legszebb pillanat,
Fehér ruha suhog a lábaim alatt.
Lépünk a fény felé, karodba kapaszkodom,
Könnyeid látom a meghatott arcodon.
Te kísérsz az oltárhoz, büszkén, emelt fővel,
Megáldva a múltat, s a jövőt hittel, erővel.
Akkor még nem tudtuk, mit hoz majd az élet,
Hogy a szereteted még tovább is léphet.
Mert eljött a csoda, s új ágak rügyeztek,
Az én gyermekeim nagypapának neveznek.
Látom, ahogy nézed őket, tiszta fénnyel,
Óvod a léptüket végtelen türelemmel.
Ugyanaz a jóság, mi engem is felnevelt,
Most az unokáid szívében lelt helyet.
A földön ülve játszol, s arcukra mosolyt csalsz,
Ha fáradt vagy is, értük bármeddig talpon vagy.
Köszönöm, hogy voltál, s hogy ma is itt vagy velem,
Hogy unokáidnak is te vagy a végtelen.
Nem csak az én apukám, a törzsünk s a várunk,
Te vagy a legnagyobb áldás, mit az élettől kaptunk.
النمط من الموسيقى
Cool Jazz, Pop, Joy, Nostalgia, Sadness, Male Voice