Csend a szivemben

Csendben sírtam, mikor senki sem látott,
mosoly mögé zártam a fájdalmat.
A lelkem tele volt törött álmokkal,
és féltem, hogy egyszer elfáradok végleg.

Annyi kimondatlan szó égett bennem,
annyi „miért” maradt válasz nélkül.
Erős voltam, mert annak kellett lennem,
de belül csak egy ölelésre vágytam végül.

Refrén
És ha hallanád a szívem hangját,
tudnád, mennyit bírt már el.
Minden könnyem egy néma vallomás,
hogy túléltem, bár összetörtél.
Nem látták, mennyire fájt,
nem tudták, mit rejt az éj —
de még a legmélyebb sötétben is
élt bennem egy halvány fény.