Amit tőletek kaptam

Néha csak ülök, és eszembe jut minden,
Mennyi mindent raktatok el a szívemben.
Nem nagy szavak ezek, csak az életünk,
Ahogy napról napra egymás mellett felnövünk.
​
Nem volt minden egyszerű, ezt tudjuk jól,
De Apa mellett mindig volt helyem, bárhol is dolgozott épp.
Ott álltam mellette kíváncsian, folyamatosan figyeltem a mozdulatait,
Szereltünk a ház körül, s közben tanított mindenért.
Tőle lestem el, hogy ha valami elromlik, meg lehet javítani,
Hogy türelemmel és munkával bármit fel lehet építeni.
​
Anyától lestem el a mozdulatot, ahogy az étel készül,
A konyha melegében minden gondom lassan megszépül.
Ha nem vagyok jól, ő az első, akihez rögtön futok,
Az ő ölelése a kikötő, ahol mindig megnyugszom.
​
A nővérem az, aki kicsiként minden rosszban benne volt,
Emlékszem a nevetésre, ha egy csínytevés balul sült el vagy jól.
Ma már csendben mellettem áll, ha valami igazán fáj,
Ő tartja a rendet bennem, ha a világ túl sokat vár.
​
A húgom mosolya ma is könnyűvé teszi a napot,
Egy pillanat, és máshogy látom a nehéz gondokat.
Tőle tanultam meg, hogy egy apróság is bőven elég,
Hogy egy kis belső fény átírjon egy sötét estét.
​
Nem hangos szavak, csak tiszta igazság,
Hogy nélkületek nem lennék ugyanaz.
Amit ma magamban értéknek látok,
Mind abból nőtt ki, amit tőletek kaptam.
​
A család nem tökéletes, de az egyetlen biztos pont,
Egy hely, ahol a szív mindig őszintén válaszol.
Akármit hoz is majd az élet és az idő nekem,
Ez az erő, amit tőletek kaptam, örökre itt lesz velem.
​
Ha egyszer továbbmegyek, bármerre sodor az út,
A hangotok elkísér, mint egy biztos, tiszta múlt.
Ez a dal csak ennyit akar végül mondani:
Köszönöm, hogy vagytok nekem.