Betonra nőtt virág vagyok, tesó, úgy virágzom, Ha jön a nyomás én a súlyból szobrot átdarálom, Szürke ég a plafon fölött, mégis fényt csinálom Mert a szívem ritmusában dobogsz mint a saját álmom.
Felhőket eszem reggelire, koffein helyett. bekapom a várost, mint dopamin szereket A hangom olyan, mint egy neonreklám: figyeled belobban, és agyat átmos mint a kábító szerek Tömbház-labirintus, csak én tudom a kódot A kulcs nyakamon lóg hiába kopogatóztok Ne vágj a szavamba kérlek be fejezném a toast-ot, nekem nem mondanak semmit én csak kihallgatózok
Önindító vibe-ok, mint a metró indulása, Érzem, ahogy húz a sín, a gondolatom törött váza. Ide Túl kevés a duma, ide túl sok a szív ez full hibás arány de én túlélem így. Isten nekem lelkemre kurva sok fájdalmat irt (Most mondd el hogy te szeretetből miért beszelsz így?) Ezek a sorok eltipornak es a fajdalom int.
A szavak nálam fegyverek, de nem lövök csak játszok A punchline-om téli hideg: megcsípi a várost. Távolságot tart tőlem az ördög és a béke Mert istennel sem vagyok 0-24be őszintébe
النمط من الموسيقى
emotional, depressive, Anger, Male Voice, 80-120 BPM