Egy lány

Nem akarom újra ezt az érzést ,
hisz felgyülemlett bennem a sok kérdés.
Szeretnék fényt látni az alagút végén,
de kezdődik újra a félelem és kétség.
A megfelelési kényszerből is épp elég.
Miért nem lehet minden oly egyszerű mint régen,
a gyermeki szívben nem számított más csak a lélek.
Én már felnőtt fejjel mindenben csak rosszat látok, hiába kergetem el messzire az átkot.
Akárhányszor felállok visszatér az álmom,
ami miatt magamban mindig a változást várom.
Sose leszek jó,és soha nem is voltam
mindig volt amit hiányoltak.
Többször átvertek már és tiportak a földre,
hiába voltam csupa szív és mindenkinek menedék. Ki rossz úton jár ,rá ez vár tessék.
Én mindig más életét néztem,
ezáltal a sajátom megsínylett.
Hiába borulok már térdre,
meg se hallja sem ő sem a béke.
Újra kezet fogok a sorssal ,
búval gyötörve de mégis mosolyogva.
Hátha most már egyszer végre,
Rám is rám talál szememnek a fénye.
Felforgattad az életem,
pedig én elrejtettem minden érzelmem.
Melletted újra bízni kezdtem, mikor lágyan megfogtad a kezem .
Néztelek ahogyan mellettem fekszel,
szemed csukva is egy életet mesélt el.
Tudd meg azt ha mellettem vagy,
mindent megkapsz amit csak akarsz .
De nem vagyok más ...
csak egy lány...
ki szeretni akar.