[email protected]

1. Versszak
Úgy indultál, mint egy halk ígéret,
Édes volt a neved: Kisbarack.
De a sors hozott egy nehéz telet,
S a viharban a sziklák meghasadtak.
A protokoll csak számokat látott,
Hideg szavakkal mérte a holnapot,
De te nem fogadtad el a bénító világot,
Lelkedben egy másik fény ragyogott.
Refrén (Frissített, jobban rímelő változat)
Mert te másként nézed a nehéz sebeket,
Tudod, hogy a lélek gyógyít testet s jeleket.
Évek óta küzdesz, emelt fővel mész,
Ahol más feladná, te ott is újra remélsz.
És bár a vihar vadul fúj kint,
Az óvó szemedben én vagyok a Kincs.
A te Kis-ed mindig fogja a kezed,
Egy életen át őrzi az utat veled.
2. Versszak
Évek óta tart ez a csendes háború,
Új utakon jársz, hol a szív a térkép.
Nem hiszed el, hogy a jövő szomorú,
Megérted a tested minden rejtett képét.
Látom a harcod, a konok erőt,
Ahogy a válaszokat magadban leled,
És minden reggel, a Nap előtt,
Újra és újra megnyered az életed.
Refrén
Mert te másként nézed a nehéz sebeket,
Tudod, hogy a lélek gyógyít testet s jeleket.
Évek óta küzdesz, emelt fővel mész,
Ahol más feladná, te ott is újra remélsz.
És bár a vihar vadul fúj kint,
Az óvó szemedben én vagyok a Kincs.
A te Kis-ed mindig fogja a kezed,
Egy életen át őrzi az utat veled.
Bridge (Átvezetés)
Néha elfáradsz, látom a szemedben,
De a hit kapuja mögötted bezárult.
Nem vagy egyedül a végtelenben,
A szeretetünk minden bajon átnyúlt.
Kisbarackom, maradj ilyen bátor,
Én itt leszek, míg a világ kitágul.
Refrén
Mert te másként nézed a nehéz sebeket,
Tudod, hogy a lélek gyógyít testet s jeleket.
Évek óta küzdesz, emelt fővel mész,
Ahol más feladná, te ott is újra remélsz.
És bár a vihar vadul fúj kint,
Az óvó szemedben én vagyok a Kincs.
A te Kis-ed mindig fogja a kezed,
Egy életen át őrzi az utat veled.
Outro (Levezetés)
Együtt járjuk végig...
Kisbarack és a Kincs.
Nincs vége még...
Mert a szeretetnél nagyobb gyógyír nincs.