Lời bài hát
[INTRO – Lassú, nyomasztó lo-fi hip-hop alap, baljós szintikkel]
Egy sötét gondolat nyomaszt engem éjjel,
Hogy ágyban, párnák közt esek szét a fénnyel.
Elsorvadni lassan, mint a gyertya a sarkon,
Vagy mint a száraz virág a kihalt, üres parton.
Ne így érjen a vég, ne így fogyjon az élet,
Ne egy zárt szobában kapjon el a végzet!
[VERZE 1 – Felgyorsuló tempó, beúszik a Phonk-szerű éles ritmus]
Legyek inkább egy fa, mit a villám csap ketté,
Mit a vihar egy perc alatt zúzott a földdé!
Vagy legyek kőszikla a legmagasabb hegyen,
Mit a dörgő villám a mélybe leveten!
Ha a földre zuhanok, hát robbanjon a gránit,
Ez a nyers energia az, ami igazán számít.
[PRE-CHORUS – Dupla lábdob, a feszültség a maximumon]
Ha minden rabszolga végre eldobja a láncot,
És a szabadság nevében eljárja a táncot.
Ha piros az arcuk és vörös a zászló,
Akkor jön el az a nap, ami mindent átíró!
Ott akarok lenni az első sorban a fronton,
Ahol a tömeg a régi rendet végleg lebontja!
[DROP 1 – Brutális, torzított Cyber-Metál / Drift Phonk drop]
Ott dörrenjen a fegyver, ott folyjon a vérem,
A harc kellős közepén, az első sorban, ébren!
A testem felett a lovak trappolva szállnak,
A roham közepén a túlélők már nem várnak.
Hagyjam ott a fogam a csatatér porában,
De a népünk győzzön a végső háborúban!
[OUTRO – Lassú, monumentális, rezesek és mély szub-basszusok]
Aztán ha elül a zaj, és tiszta lesz az ég,
A hősök temetésén a tömeg összeég.
Lassú ütemre lépnek a gyászoló sorok,
Ahol a Not_Flower-Beats üteme még halkan durrog.
Emlékeznek mindre, ki a harcban ott maradt,
A szabadság napján, a vörös zászlók alatt.