Muzsla, várj rám
v4
@Atila Sziveri
Muzsla, várj rám
v4
@Atila Sziveri
Lời bài hát
[Verse 1]
Bőröndöm alján por ül, idegen város zaja ráz,
A nevem új utcák közt jár, de bennem másik út kiált.
A határ mögöttem becsukódott, előttem nyílt a nagyvilág,
De minden kilométerrel nő a régi udvar hiánya.
[Pre-Chorus]
A szél a Tisza felől hoz egy ismerős szót,
A mellkasomban dobban: indulj, indulj haza most!
[Chorus]
Muzsla, várj rám, még őrzöd a helyem,
A poros út, a kapu, a régi kert velem.
Bármerre sodor az élet, bármeddig visz a tél,
Vajdaság földje bennem él, és hazahúz a szél.
[Verse 2]
Idegen kenyér, idegen reggel, szállodai ablaküveg,
Minden arc között keresem, ki érti, honnan jöttem én.
A régi ház falán a délután lassan aranyra vált,
Hallom a falu hangjait, ahogy az este rám talál.
[Pre-Chorus]
A szél a Tisza felől hoz egy ismerős szót,
A mellkasomban dobban: indulj, indulj haza most!
[Chorus]
Muzsla, várj rám, még őrzöd a helyem,
A poros út, a kapu, a régi kert velem.
Bármerre sodor az élet, bármeddig visz a tél,
Vajdaság földje bennem él, és hazahúz a szél.
[Breakdown]
Külföldre mentem — de nem tűntem el!
A gyökér mélyen tart, hiába tép a szél!
Muzsla! Muzsla!
A nevem ott maradt a földben!
[Bridge]
Nem szégyen az út, nem bűn a messzeség,
De van egy küszöb, melyen átlépnék még.
Ha egyszer hazatérek, ne kérdezd, miért:
Csak nyisd ki a kaput, és engedj be rég.
[Final Chorus]
Muzsla, várj rám, még őrzöd a helyem,
A poros út, a kapu, a régi kert velem.
Bármerre sodor az élet, bármeddig visz a tél,
Vajdaság földje bennem él, és hazahúz a szél.
Muzsla, várj rám — indulok már haza,
A szívem útja végül mindig visszatalál.
[Outro]
A szívem útja végül mindig visszatalál.
Muzsla… várj rám.
Bőröndöm alján por ül, idegen város zaja ráz,
A nevem új utcák közt jár, de bennem másik út kiált.
A határ mögöttem becsukódott, előttem nyílt a nagyvilág,
De minden kilométerrel nő a régi udvar hiánya.
[Pre-Chorus]
A szél a Tisza felől hoz egy ismerős szót,
A mellkasomban dobban: indulj, indulj haza most!
[Chorus]
Muzsla, várj rám, még őrzöd a helyem,
A poros út, a kapu, a régi kert velem.
Bármerre sodor az élet, bármeddig visz a tél,
Vajdaság földje bennem él, és hazahúz a szél.
[Verse 2]
Idegen kenyér, idegen reggel, szállodai ablaküveg,
Minden arc között keresem, ki érti, honnan jöttem én.
A régi ház falán a délután lassan aranyra vált,
Hallom a falu hangjait, ahogy az este rám talál.
[Pre-Chorus]
A szél a Tisza felől hoz egy ismerős szót,
A mellkasomban dobban: indulj, indulj haza most!
[Chorus]
Muzsla, várj rám, még őrzöd a helyem,
A poros út, a kapu, a régi kert velem.
Bármerre sodor az élet, bármeddig visz a tél,
Vajdaság földje bennem él, és hazahúz a szél.
[Breakdown]
Külföldre mentem — de nem tűntem el!
A gyökér mélyen tart, hiába tép a szél!
Muzsla! Muzsla!
A nevem ott maradt a földben!
[Bridge]
Nem szégyen az út, nem bűn a messzeség,
De van egy küszöb, melyen átlépnék még.
Ha egyszer hazatérek, ne kérdezd, miért:
Csak nyisd ki a kaput, és engedj be rég.
[Final Chorus]
Muzsla, várj rám, még őrzöd a helyem,
A poros út, a kapu, a régi kert velem.
Bármerre sodor az élet, bármeddig visz a tél,
Vajdaság földje bennem él, és hazahúz a szél.
Muzsla, várj rám — indulok már haza,
A szívem útja végül mindig visszatalál.
[Outro]
A szívem útja végül mindig visszatalál.
Muzsla… várj rám.
Phong cách âm nhạc
Hungarian metalcore and deathcore, downtuned seven-string guitars with tight palm-muted chugs, syncopated breakdowns, blast-beat accents and double-kick runs. Begin with a stark clean guitar motif, build into harsh shouted verses and a huge melodic sung chorus, then hit a crushing half-time breakdown before a final anthemic chorus. Gritty, urgent male vocals with clear Hungarian diction; modern, punchy low-end, dense guitars, dramatic dynamic contrast.
