Ballada

Számlát küld az élet
minden napon kamat,
gyűlt csak az adósság,
hosszú évek alatt.

Félre küldött betét.
mögött nincsen hozam,
jó megoldás nem volt,
ezer kérdés, hogyan?

Szívbe vájó szavak,
gyermeki torokból.
mit nem enyhít semmi,
betűkből font ostor.

„Miért nem néz énrám?”
ezt kérdezte halkan,
nappal ha jól éltem,
este belehaltam.

Most sem panaszkodom,
soraim, hogy írom,
nem segít az semmit,
vétlen szerzett kínon.

Más döntött helyettem,
se alkalmam, se jogom,
a karma őt kíséri,
nem gitárt én a dobon.

Vége mindig egy van,
rég szomorú dalnak,
vajon miként élnek,
kik naponta halnak?!

Nem tudom milyen lény.
aki oly idétlen,
engem csak jól átvert,
de mit érez a vétlen?

Őt is tőrbe csalták,
hisz papírja van róla,
itt a hamis igaz,
hosszú évek óta…