Lời bài hát
Öt év suhant el csendben, észrevétlen,
Mégis minden perc bennem él, sértetlen.
Mint hajnal, mely lassan bontja ki fényét,
Úgy tanultam melletted a szívem törvényét.
Az első pillantásod még bennem ég,
Mint csillag, mely sötét égen éjjelente él,
Szavad halk volt, mégis lelkemig ért,
Mint nyári szellő, mely fáradt mezőn átkísér.
Fogtad a kezem, mikor szívem félt nagyon,
És csendben álltál mellettem minden belső harcomon.
Nem kérdeztél, nem vártál dicséretet,
Csak adtál — tiszta, őszinte szeretetet.
Veled a percek súlya könnyűvé válik,
A bánat is csendesebb, ha válladra hajlik.
Szemed tükrében otthonra leltem rég,
Ott dobban bennem nyugalom és békesség.
Volt, hogy vihar tört ránk, és zúgott az ég,
De te voltál bennem mindig biztos menedék.
Mint szikla, mely áll a hullámok felett,
Úgy tartottad bennem az összetört hitet.
Nevetésed fény, mely nappallá válik,
Szívem minden dobbanása hozzád vágyik.
Hangod dallam, mely bennem örökké él,
Mint altató, mely fájó éjeken elkísér.
Öt év alatt megtanultam a csend szavát,
A pillantásaid rejtett igazát.
Megtanultam, hogy a szeretet nem hangos szó,
Hanem két kéz, mely egymásba simulva óv.
Láttad fájó könnyeim vérző testemen,
Minden pillanatban éreztem: elvesztem.
De vigaszodtól fény gyúlt bennem,
S romjaimból új remény sarjadt csendben.
Nem hagytad, hogy elveszítsem önmagam,
Te lettél bennem az irány, biztos utam.
Ha jövőnkre gondolok, szívem gyorsabban táncol,
Mert veled válik valóra minden álmom.
Sóhajtom napjaink közös reggelét,
Hol mosolyod festi az ébredés színét.
Képzelem az éveket, melyek még várnak ránk,
Hol kéz a kézben járjuk végig az élet útját.
Testünk összeér, és az idő megáll,
Minden érintésed lángra gyújt, s hajnalra talál.
Suttog a vágy, miközben csendben átölelsz,
És minden lélegzetünk egymásnak ígéret lesz.
Ujjaid útján táncol a melegség,
Bőrünk mesél, titkokat hoz az éj.
Szívünk dobbanása ritmust ad a csendnek,
S minden sóhaj új fénnyel telíti a teret.
Lassú tűzben olvadnak a határok,
Két lélek, mely egyre mélyebbre hatol a vágytól.
Szemünkben tükröződik a szenvedély képe,
És minden érintésed újraébreszti a titkos örömet.
Ha újra kezdhetném, ezerszer választanálak,
Múltam és jövőm szerelmével árasztanálak.
Köszönöm, hogy vagy, és hogy mellettem állsz,
Hogy bennem mindig fényt és reményt találsz.
Öt évünk nem vég, csak történetünk kezdete,
Egy élet kevés lenne szeretni téged — ez az igazság üzenete.
Ősz hajszálak közt is felismerném szemed,
Mert bennem örökké ugyanazt jelented.
Nem csak szerelmem vagy — otthonom lettél,
Így élünk ketten, Te és én!