évfordulónk

Huszonöt éve még nem tudtam,
hogy egyszer majd te leszel az otthonom.
Csak jöttél az életembe csendesen,
és észrevétlenül lettél a mindenem.
Emlékszem, azt hittem, más tetszik neked,
hogy talán a barátnőmért dobban a szíved.
Nem sejtettem akkor, hogy engem nézel,
hogy már akkor is engem rejteget a szíved.
Aztán egyszer csak nem maradt több kérdés,
a tekintetedben ott volt minden érzés.
És öt év szerelem után azon a napon
kimondtuk egymásnak: igen, örökre akarom.
Refrén:
Húsz éve már, hogy összetart a szívünk,
annyi év után is egymás mellett ébredünk.
Öt év szerelem, húsz év házasság,
és még mindig te vagy nekem a legszebb valóság.
Noémi és Bence, két gyönyörű csoda,
beragyogják életünk minden napját újra meg újra.
Bármerre visz minket az élet, bármit hoz az ég,
kéz a kézben szeretlek, amíg dobban szívünk még.

Volt könny, volt nevetés, voltak nehezebb napok,
de ha mellettem vagy, tudom, bármit megoldhatok.
Te mindig értünk teszel, ha elfáradsz, akkor is,
a szereteted őrzi a családot minden nap, mindig.
Látom, mennyire szeretsz minket, érzem a szíved,
a sok apró áldozatban ott van minden szereteted.
Nem kell nagy szó, sem hangos ígéret,
mert minden nap megmutatod: mit érünk néked.

Jöjjön még sok reggel, sok közös nap,
sok utazás, nevetés, boldog pillanat.
Legyen köztünk türelem, béke és egyetértés,
és minden új nap egy újabb közös remélés.
Ha egyszer majd a hajunk ezüstbe fordul át,
és lassabban járjuk együtt az élet útját,
én akkor is ugyanúgy fogom majd kezed,
és azt mondom: „Szeretlek, jó, hogy vagy nekem.”

Húsz éve már, és én újra választanálak,
ha újra kezdődne minden, újra téged várnálak.
Mert te vagy a társam, a szerelmem, az otthonom,
te vagy az, akivel az egész életem megosztom.
Noémi és Bence, a mi közös világunk,
minden boldog percben egymásra találunk.
S ha Isten is úgy akarja, még hosszú út vár ránk,
sok-sok év, sok-sok öröm, míg együtt megöregszünk majd.

Augusztus tizenkettedikén újra kimondom neked:
húsz év házasság után is ugyanúgy szeretlek.

Ha majd egyszer az út végére érünk,
és az évek nyomát arcunkon viseljük,
én akkor is ugyanúgy fogom a kezed,
és halkan azt mondom majd: „Még mindig szeretlek.”
Köszönöm, hogy vagy nekem, hogy engem választottál,
és hogy veled élhetem meg mindazt, amit az élet nekünk szánt.
Boldog huszadik házassági évfordulót, Sanyika!