Rév Büfé

[Verse 1]
Vanessza lép be, csattan a kilincs,
Tamás már tudja, ebből megint nincs kincs.
Szó szóra rájuk ég a konyha fala,
mégis egymás felé húz a csípős haragja.

A Rév Büfében már mindenki nézi,
Vanessza a pultnál a gondot se nézi.
Pörög a teste, mint a rossz hír a falun,
Tamás meg mondja: „na, megint elbukunk ma nagyon.”

[Pre-Chorus]
Mégis, amikor elhallgat a vita,
egy pillanatig mind a kettő bírja.
Kéz a kézben, aztán megint szét,
ez a furcsa tánc viszi őket szét.

[Chorus]
Vanessza, Tamás
veszekednek százszor is
Vanessza, Tamás
mégis ez a láng, ami
szétveri, összerakja
őket minden hajnalban
Vanessza, Tamás
nem engedik el egymást

[Verse 2]
Vanessza nevet, aztán ráordít,
Tamás meg csak áll, és a szégyenét hordja itt.
Korsó a kézben, szikrázik a levegő,
minden rossz mondatuk egy régi seb fölé nő.

A büfé előtt a zene is őket lesi,
Vanessza úgy mozog, hogy a fél utca sebesül.
Tamás meg morog, hogy „ezt még kibírom”,
de a szeme elárulja: neki ez a világot jelenti, tudom.

[Pre-Chorus]
Mert ha mennek is egymásnak,
a szívük mégis hazatalál.
Akárhogy is tépik, csavarják,
őket mindig ugyanaz a láz csinálja.

[Chorus]
Vanessza, Tamás
veszekednek százszor is
Vanessza, Tamás
mégis ez a láng, ami
szétveri, összerakja
őket minden hajnalban
Vanessza, Tamás
nem engedik el egymást

[Bridge]
Azt mondják, bolondok,
hogy ez így nem szerelem.
De ők tudják, milyen,
amikor túl közel van a perem.
Ha elcsendesül a düh,
még mindig ott a nyom,
és egymás mellett állnak,
mint két rossz szokás nagyon.

[Chorus]
Vanessza, Tamás
veszekednek százszor is
Vanessza, Tamás
mégis ez a láng, ami
szétveri, összerakja
őket minden hajnalban
Vanessza, Tamás
nem engedik el egymást