Már csak a képzeletben

[Verse 1]
Hogy mit mondanál, ha léteznél és élnék,
Talán csak annyit: tördöld le a könnyét,
Mosolyogj rám, és nevess megint,
Hisz rég elmúlt már az a fáj

[Pre-Chorus]
De bennem még él a hangod,
A csendben is visszatalál,
Ha lehunyom a szemem,
Ott állsz, és újra átölelsz már

[Chorus]
Már csak a képzeletben
Érsz el hozzám újra
Már csak a képzeletben
Gyógyul meg a múltam
Már csak a képzeletben
Nevetsz rám megint
És egy pillanatra
Elhiszem, hogy itt vagy itt

[Verse 2]
Látlak a régi udvaron,
Ahol a porban fut a nyár,
A zsebedben egy sárga levél,
Amit sosem adtál már át
Én meg állok némán, ahogy rég,
S nem kérdezek semmit tovább,
Mert néha több egy fél mosoly,
Mint minden kimondott igazság

[Pre-Chorus]
De bennem még él a hangod,
A csendben is visszatalál,
Ha lehunyom a szemem,
Ott állsz, és újra átölelsz már

[Chorus]
Már csak a képzeletben
Érsz el hozzám újra
Már csak a képzeletben
Gyógyul meg a múltam
Már csak a képzeletben
Nevetsz rám megint
És egy pillanatra
Elhiszem, hogy itt vagy itt

[Bridge]
Ha egyszer mégis visszajönnél,
Nem hoznál mást, csak a fényt,
Azt a régi, halk, szelíd szívet,
Ami bennem maradt még
És ha eltűnsz is hajnalra,
Nem fáj már úgy a hiány,
Mert megtanultam nélküled
A képzelet is hazavár

[Final Chorus]
Már csak a képzeletben
Érsz el hozzám újra
Már csak a képzeletben
Gyógyul meg a múltam
Már csak a képzeletben
Nevetsz rám megint
És egy pillanatra
Elhiszem, hogy itt vagy itt