mami70

Az Élet számos nehéz lépcsőfok,
elindulnak a lelkes vándorok.
Egy-egy szakaszon a céljuk integet,
másutt, a nehézség borít rá felleget.

Felsír nevetve a boldog kisgyerek,
sokan bíztatják: játszanék veled.
Törik az álom, jön öröm , lepereg a könny.
Részvétlen nézi a felnőttes közöny.

Korával nő a sok rendítő buktató.
Érzi,
hánykódik az elképzelt papírhajó.
Falat emelni kőből kellene.
Jóságra éhes megsebzett szíve.

Életben család, barát a munka sok-sok állomás.
Koronként adott erőt e megannyi változás.
Békés kikötőt megnyugvó szigetet családod mutat.
Itt minden kitárt szív mosolyodért kutat.

Ildi, Tündi, Zsuzsa, a vők, az unokák próbáljuk pótolni a Hiányzó mosolyát.

Valahányan itt vagyunk, keressük tekinteted,
hálával ünnepeljük a Hetvenkedő éveket.
Ha kérdezzük, miben nyújthatunk segítő kezet?
Te mindig vissza kérdezel: Én mit tehetek!

Nem kérdezed. Te, tudod minket mi bánt.

Érzésben is mindig velünk létezel, szereteted sosem hagy el.

s ha minket megkérdeznél: Na! Most mi volna jó?
Hebegnénk és elcsuklik a szó, de hisz mint mindent,
te ezt is jól tudod.
Kívánunk Boldog Születésnapot.
(Tibi)