Este a tóparton

Lélegzetvétel, halk zörejek,
és a háttérben lángol az ég,
egy öreg padon ülök, a víz szalad,
arcom simítja nyári szél.

Majd tovább szalad a fák között,
a hullámok partra törnek,
megzörren a nád, törik a csend,
és a vadkacsák riadtan felrepülnek.

Csak nézem a vörös,
hogy húzza magára a feketét,
alábújik ahogy szokott,
és a fény, az éjnek adja erejét.

A víz is lecsendesedik,
lelkem sem háborog már,
még ülök egy kicsit a padon,
mint aki valami csodára vár.

De a csoda nem jön,
ahogy te sem jöttél el,
magányt ringat köröttem az éj,
míg homlokomra a holdsugár
ezüst csókot lehel.