Tesó 2

Verze 1 - Dávid)Látom a szemedben a veszted, öcsi, jobb ha feladod,A poromat szívod, mikor a bringámat megugratom.A rajt vonalnál már tudod, hogy ma is én nyerek,Egy keréken előzlek meg, csak néznek a gyerekek.A focipályán is én vagyok az úr, a labda velem tapad,A kapuba úgy lövöm a bőrt, hogy a háló elszakad.A Minecraftban te csak egy kis kezdő noob vagy, fiam,Amíg te fát gyűjtesz, nekem kész a gyémánt arzenálom.Lefutott kör vagy nekem, a nevedet is elfelejtem,Ha nem lennél a tesóm, a szerverről is kiejtenélek.(Refrén)Dávid és Hunor, ez a harctér, a ring,Közöttünk a szikra mindig ezerrel kering.Gázolunk a sárban, daráljuk a pixelt,A zöld gyepen a stoplis senkit sem kímél –De ha jön a baj, és a világ ránk szakad,A testvéri kötelékünk soha el nem szakad!(Verze 2 - Hunor)Bátyó, ne dumáljál, a dumád csak unalmas duma,Mögöttem kullogsz majd, ha beindul a bmx-em turbója.A kapu előtt meg úgy cselezlek ki, mint egy bóját,A lövésem a felső sarokba vágódik be, órát-Se tudsz nézni, olyan gyorsan fordulok le rólad,A pályán én vagyok a gólkirály, te csak a kaput véded.A bázisodat TNT-vel szórom tele este,Mire felébredsz, a várad csak egy füstölgő rom lett.Hiába vagy nagyobb, a reflexed már lassú, kopott,Én vagyok a jövő, te meg a múlt, a lejárt robot!(Refrén)Dávid és Hunor, ez a harctér, a ring,Közöttünk a szikra mindig ezerrel kering.Gázolunk a sárban, daráljuk a pixelt,A zöld gyepen a stoplis senkit sem kímél –De ha jön a baj, és a világ ránk szakad,A testvéri kötelékünk soha el nem szakad!(Bridge / Átkötés)Izzik a levegő, a lánc majdnem elszakad,A fűben a becsúszás, a kontroller megreped.Ellenség vagy a pályán, kíméletlen a tempó,De ha passzolni kell az életben, te vagy a legjobb tesó.(Refrén)Dávid és Hunor, ez a harctér, a ring,Közöttünk a szikra mindig ezerrel kering.Gázolunk a sárban, daráljuk a pixelt,A zöld gyepen a stoplis senkit sem kímél –De ha jön a baj, és a világ ránk szakad,A testvéri kötelékünk soha el nem szakad!(Outro)Nincs kegyelem... maximális sebesség.Minecraft csata, kilences mez, utcai futam.De a végén mégis... egy csapatban játszunk