1. Hallottam sírni egy fát, az őszi szélben zokogott, majd ásított egy nagyot, míg december havában könnye megfagyott.
2. Nekem a tél is barátom, nagykabátom alatt hordozom, hallgatja ahogy szívem dobog, és éreztem mosolya arcomra fagyott.
3. Próbáltam nem sírni, mikor anyám örökre itt hagyott, akkor decemberben a tél, az ég homlokára egy fényes csillagot rakott.
4. Próbálok egyenes derékkal menni, bár az élet súlya nehéz teher, egyszer úgy leszek, mint kidőlt fa, ki az erdőben magányosan de gondtalan a földön hever.