Edit 13

Emlékszem még az első napra, mikor elindultunk,
Fiatal volt a szívünk, s egy közös útra vágytunk.
Huszonöt év telt el azóta, mennyi küzdelem és fény,
De te maradtál nekem a legszebb, tiszta remény.
Edit, te vagy a mindenem, a biztos menedék,
Veled kerek a világ, s ragyog fenn a kék ég.
(Refrén)
Hogyan tudnék élni nélküled? Hisz te vagy a lényeg,
Huszonöt éve őrzöd már az egész mindenséget.
Köszönöm a családunkat, a féltő szeretetet,
S a gyermekeinket, kiknél nincs szebb ajándék neked.
Szeretlek ma is, Edit, s amíg a szívem még ver,
Én maradok neked az örökké szerető férj.
(2. Versszak)
Végigkísértél az úton, fogtad szorosan a kezem,
Bármi ért utol az életben, te ott voltál velem.
Büszke vagyok minden napra, amit veled tölthetek,
Nincs az a kincs a földön, amiért elcserélnélek.
Te vagy a béke a lelkemben, ha vihar dúl kint a fán,
Te vagy az otthonom, Edit, az életem alkonyán.
(Refrén - Ismétlés)
Hogyan tudnék élni nélküled? Hisz te vagy a lényeg,
Huszonöt éve őrzöd már az egész mindenséget.
Köszönöm a családunkat, a féltő szeretetet,
S a gyermekeinket, kiknél nincs szebb ajándék neked.
Szeretlek ma is, Edit, s amíg a szívem még ver,
Én maradok neked az örökké szerető férj.
(Zárás/Outro)
Huszonöt év után is... csak veled, Edit.
Mindvégig a szerető férjed leszek.