Nagy hatással voltál rám már a kezdetén Még a lélegzetem is elállt Vissza kellett fognom magam azért hogy ezt te soha meg ne lásd Hozzám szóltál kedvesen néztem fényes arcodat Elindultál akkor felém te voltál a legszebb gondolat.
Nem válunk el soha kérlek igerd meg utunk nem veszet máshova S az érzésünk sohasem lesz mostoha mint a festményen a téli képeken.
Egymást mindig várva várjuk egy lesz a mi út iranyunk S célunk az hogy soha meg ne bánjuk hogy te meg én össze álltunk. Mint a nyári napsütés olyan simogató érzés mikor kéz a kézben együtt ballagunk. S ha egymásra nézünk mindörökké eláll a szavunk.
Nem válunk el soha kérlek igerd meg utunk nem veszet máshova S az érzésünk sohasem lesz mostoha, a idegen mint a festményeken őszi képeken.