A sziget

Rab vagyok űzött vad
a bezárt falak között
de szép szívem lázad
az álarcom mögött
A rácsokon túl a tenger
gyönyörű szabad végtelen
csak keserű gyógyszer
hamis tapasz, égő sebemen
Rabságban élek (Rabságban élek)
De a szívem szabad (szabad)
Lelkemben a gyermeki
szabadság hívogat (szabadság hívogat)
A falak még bezárnak,(bezárnak)
de álmom szárnyra kél (szárnyra kél)
azt hiszik elástak (elástak)
de a szabadság bennem él (bennem él)
Hallom a külvilág zaját
A boldog nevetést
Gyermeket, apát s anyát
a család szeretetét
Idebent nevetés helyett
csak könnyesek a szemek,
mert nincs más csak verés
és ragadozó gyűlölet
Rabságban élek (rabságban élek)
De a szívem szabad (szabad)
Lelkemben a gyermeki
Szabadság hívogat (szabadság hívogat)
A falak még bezárnak (bezárnak)
de álmom szárnyra kél (szárnyra kél)
azt hiszik elástak (elástak)
de a szabadság bennem él (bennem él)
Láncok csörögnek
nem hallgatok rájuk
akárhogy gyötörnek
nem leszek kutyájuk
hiába kínoznak
óráról, órára
hiszek az álomnak
és elfutok a nyárba
Rabságban élek (rabságban élek)
De a tűz nem alszik el (nem alszik el)
A remény lángja a lélek (a lélek)
Szabadon énekel (énekel)
Egy nap eljön az idő (idő)
Eltűnnek a rácsok (rácsok)
velük a gonosz tél (gonosz tél)
akkor majd meg sem állok (meg sem állok)
útra kelek , mint a szél (mint a szél)