[Verse 1] Mért nem szerettél belém Hisz mindent Amit tudtam Neked adtam Leírtad egyszer Hogy "jó fej" Aztán eltűntél egy vég nélküli napban
Úgy vártam egy őszinte szót Mint buszt Ami soha nem jön értem Te csak vállat vontál rám Én meg hittem Hogy majd egyszer mégis érzel
[Chorus] Mért nem szerettél belém? Nem hinném Hogy Annyira rossz ember vagyok Tudom Hibáim vannak De érted még jobbá is maradok Mért nem szerettél belém? Mondd Mit rontottam el ott Nem hinném Hogy Annyira rossz ember vagyok
[Verse 2] Nézem a régi képeink Te nevetsz Én mögötted állok félre Mindig egy lépéssel hátrébb Hátha egyszer hátranézel végre
Más öleli most a nyakad Én meg itt szedem szét a napokat Ha csak ennyi kellett volna Miért nem mondtad ki az okokat?
[Chorus] Mért nem szerettél belém? Nem hinném Hogy Annyira rossz ember vagyok Tudom Hibáim vannak De érted még jobbá is maradok Mért nem szerettél belém? Mondd Mit rontottam el ott Nem hinném Hogy Annyira rossz ember vagyok
[Bridge] Lehet Hogy túl sokat kértem Vagy túl keveset mutattam meg magamból Lehet Hogy pont jókor jöttem Csak nem a te idődben Nem abból az évadból
[Chorus] Mért nem szerettél belém? Nem hinném Hogy Annyira rossz ember vagyok Tudom Hibáim vannak De érted még jobbá is maradok Mért nem szerettél belém? Mondd Mit rontottam el ott Nem hinném Hogy Annyira rossz ember vagyok
Phong cách âm nhạc
Modern Hungarian pop ballad, mid‑tempo groove with mellow keys, warm bass, and tight drums; male vocals, intimate verses staying close to a whisper, choruses opening up with airy harmonies and a lifted top line. Subtle ambient guitars add shimmer in the hook, bridge drops to half‑time with sparse piano before a final, emotional chorus.