Álmatlanul

Levendulaillatú csillagok,
mondjátok, ébren még mért vagyok?
Hiába próbálok, aludni nem tudok,
a sötétbe csak némán, a semmibe bámulok.

Bársonyosan tündöklő, sápadt holdanyó,
hozzám vajon mikor jön a kedves álommanó?
Mert várom, forgolódok jobbra-balra,
még jó, hogy más nem ébred fel a zajra.

Kukucskáló hajnali napsugár,
vajon van más is, ki álomra vár?
Szomorúan hallgatom a csendet...
s lassan jövő álmom is szép lett

Forrás: www.poet.hu - magyar versek