Laci bá

(Verze 1)
A tető szélén áll, zsebében az öngyújtó,
Laci nem dolgozik, ő a nagy irányító.
Kezében csak egy szál, a másikat meggyújtja,
A füstöt a szél mindenhova befújja.
„Húzzátok a lemezt!” – kiált le a mélybe,
Roma srácok hajtják, bele a sötétbe.
Míg ők a perzselővel a kátrányt olvasztják,
Laci a lányokat a bárban szédíti tovább.
(Refrén)
Hé, Rabi Laci, te dörzsölt nagyfőnök,
Mögötted a füstfelhő, mint ahogy a mozdony dübörög.
Szigetelsz a tetőn, vagy udvarolsz a téren,
Nincs nálad nagyobb koponya ezen a vidéken!
Homoktövis ivólé, bitumen és kátrány,
Fuszunak, Kánkánnak te vagy a legnagyobb bálvány!
(Verze 2)
Ha vége a napnak, és a gázpalac lekerül,
A platón a maradék sosem marad egyedül.
Pár tekercs lemez, meg egy-két vödör glett,
Lacinál a ház körül minden vízhatlan lett.
De otthon más a tempó, vár a narancs színű kert,
Ahol a homoktövis bogyója titkos erőt nyert.
Passzírozza a lét, tölti az üveget,
Ezzel kúráltatja a szomjas szíveket.
(Bridge)
Láncdohányos köd, narancssárga vitamin,
Laci úgy suhan át az élet gondjain,
Hogy a lányok csak lesnek, a munka meg halad,
A nagyfőnök szava mindig törvény marad.
(Refrén)
Hé, Rabi Laci, te dörzsölt nagyfőnök,
Mögötted a füstfelhő, mint ahogy a mozdony dübörög.
Szigetelsz a tetőn, vagy udvarolsz a téren,
Nincs nálad nagyobb koponya ezen a vidéken!
(Outro)
Megy a füst a résbe...
Megy a lé az üvegbe...
Laci csak int a kezével...
És a plató is megtelik ésszel...
Rabi Laci, a szigetelő szakértő...
Minden lánynak ő a végzetes kísértő...