trau

Idegen arc a tükörben, meg se szólít
Város zaja bennem él, de nem hív
Üres utcák, neonfény, hideg falak
Túl sok kérdés, kevés válasz maradt

Azt mondtad, vársz rám még
De az idő mindig elkésik
Ha kérdeznéd, mi fáj
Csak annyit mondanék: talán

Idegen lettem itt, idegen veled
Minden szó közt ott van, amit nem lehet
Elengedném már, de visszahúz az éj
Ha nem vagy itt velem, akkor ki lennék én?

Füstös szobák, halk zenék, üres pohár
Minden emlék túl hangos, mikor nincs zaj
Látlak még, ha lehunyom a szemem
De reggelre mindig eltűnsz hirtelen

A szívem lassan tanul
Hogy nem minden marad úgy
Ha kérdeznéd, mi volt
Csak annyit mondanék: volt

Idegen lettem itt, idegen veled
Minden szó közt ott van, amit nem lehet
Elengedném már, de visszahúz az éj
Ha nem vagy itt velem, akkor ki lennék én?

Ne kérdezd, miért hallgatok
Túl sok mindent mondanék
Ha maradsz még egy percig
Lehet, hogy mindent szétszednék

Idegen lettem itt, idegen magamnak
Túl sok arc közt senki se maradt
Ha elmész most, nem tartlak fel
Úgyis minden út ide vezet el

Ha egyszer visszanézel még
Ne engem keress, ne a régit
Ami volt, az bennem él
De ami jön… az már nem miénk.