Lời bài hát
**Cím: Az öreg Keszi balladája**
**1. Versszak**
Az öreg Keszi sok mindenen túl,
Hetven tél és hetven nyár,
Lassú lépte poros úton,
Mégis benne él a nyár.
Ráncok közt a régi mosoly,
Szeme sarkán fény dereng,
Minden seb és minden emlék
Egy-egy régi, néma csengetyű benn.
**Refrén**
Az öreg Keszi nem hajol meg,
Benne még a szél zenél,
Hetven évnek súlya rajta,
Mégis könnyű lett a tél.
Az öreg Keszi messze lát már,
Túl a múlton, túl a bajon,
Hetven évnek minden perce
Most egy dal az ajkakon.
**2. Versszak**
Látta, ahogy ház dől romba,
Új falakból város nő,
Hallott sírást, csendet, nevet,
Tudja már, hogy minden nő.
Barát arcát vitte messze
Vonatfütty és gyárkémény,
Ő meg itt maradt a parton,
Mint egy csöndes, vén törzsfa-fény.
**Refrén**
Az öreg Keszi nem hajol meg,
Benne még a szél zenél,
Hetven évnek súlya rajta,
Mégis könnyű lett a tél.
Az öreg Keszi messze lát már,
Túl a múlton, túl a bajon,
Hetven évnek minden perce
Most egy dal az ajkakon.
**3. Versszak**
Unokák a térdén ülnek,
Kérdik: „Papa, hogy volt rég?”
Ő meg lassan szóra nyitja
Némaságban élt meséit.
Kaviccsal ír múltat porba,
Elmosódik, jön a szél,
„Így van ez az emberrel is,
Elvisz mindent, s visszatér.”
**Pre-Refrén**
De a szíve nem rozsdás vas,
Lassan verő, tiszta harang,
Minden dobbanás egy emlék,
Minden könny egy újabb dal.
**Refrén**
Az öreg Keszi nem hajol meg,
Benne még a szél zenél,
Hetven évnek súlya rajta,
Mégis könnyű lett a tél.
Az öreg Keszi messze lát már,
Túl a múlton, túl a bajon,
Hetven évnek minden perce
Most egy dal az ajkakon.
**Híd**
Ha elcsendesül az este,
És az ablak fénye halvány,
Ő még kimegy nézni égre,
Megszámolni csillagát.
Minden csillag egy-egy élet,
Egy barát, egy régi név,
Ő pedig csak áll a kertben,
Mint egy vén fa, ami él.
**Lezárás**
Az öreg Keszi sok mindenen túl,
Mégis mosoly ül rajt’ halkan,
Hetven évnek hosszú útján
Most már béke lép a dalban.
Az öreg Keszi vállat von csak,
„Így kerek az egész világ.”
S míg a hajnal lassan ébred,
Vele dúdol új csodát.