szél

füstbe
füst ki
sánta kutyát dobál ide-oda
a szél
az udvar üres,az ecetfa száraz
rajta lógnak
fekete szelek
fekete szelek
csillaghelyek
szenek

vízpermet
arcomra égett
valami álarc
az az enyém lett
félig élet
félig halál
félig kísértet

füstbe be
füstből ki
kárókatona repül
száll még, de aztán
csak egy árnyék
havon
foltok nyakamon
görbe csonkok
kerítés drótok

vízpermet
arcomra égett
szív zár, szem zár
szív zár
félig nyitva
félig csukva
félig élet félig halott
félig élve
félig kísértet
vagyok

zajtalanul
lépnek
nyomokba

nyomokba

kezem nyoma
fekete homokban
szélfútta
szélfútta

szél