Hajlott vállamon kopottas dobozban cipelem bánatom. Helyenként tán még leégett szárnyam is kinő. Hulló pernyefelhő fedi el hajdani álmomat, Nincs már homlokomon ránctól mentes redő.
Akkor van teljes béke, hogy ha hallgatok. Ezzel az erővel akár meg is halhatok. Akkor nektek nem kell többé meghallgatnotok, És lesz egy cuki, kis saját holtatok…