Ne sírjatok értem

Vigyenek a temetőbe, megpihenni vágyom.
Amikor majd rám köszönt a legutolsó álom.
Nem kell nekem szép koporsó, temetési ének,
Még a pap se kísérjen ki, nem érdemlem én meg.

Harang szava ne sirasson, meg ne húzzák nékem!
Ne kérdezzék, kit temetnek, mert nagy az én vétkem.
Csak az asszony sirasson el, bánat könnye hulljon,
Hogy tavaszkor a síromon kék nefelejcs nyíljon.

Ne sírjatok értem hangosan, elég a csend nekem,
A föld ölel, az éj vigyáz, ott békét lelhetek.
Ha volt bennem egy cseppnyi jó, az éljen bennetek,
S ha bűnöm volt, vigye el majd az idő,de el ne feledjetek.

Ne hozzatok koszorút, sem hervadó virágot,
Elég volt már életemben a sok-sok fájdalom.
Szavam súlya rám nehezedik, csendben hordtam végig,
Bűnöm árnyát nem mostam le sem nappalig, sem éjig.


Ha megálltok majd fölöttem egy rövid imára,
Ne kérjetek feloldozást erre a világra.
Hadd maradjon minden úgy, ahogy éltem,
Sebekből lett tanulságom kísérjen az égbe.
Nem kérek én sírfeliratot kőbe vésve halkan,
Nevem elfér a szívekben,egy darabban.

Ne sírjatok értem hangosan, elég a csend nekem,
A föld ölel, az éj vigyáz, ott békét lelhetem.
Ha volt bennem egy cseppnyi jó, az éljen bennetek,
S ha bűnöm volt, vigye el majd az idő,de el ne feledjetek.

A szél mondja el helyettem mind, amit nem mertem,
S amit életem során elvesztettem, eltemettem.
Ha majd egyszer arra jársz, s megállsz a keresztnél,
Ne ítélj el, csak gondolj rám.,hogy egyszer talán szerettél.


Volt, hogy jóra vágytam én is, mégis rossz lett belőle,
Ember voltam, esendő szív, ennyi mi marad emlékbe tőlem.


Ne sírjatok értem hangosan, elég a csend nekem,
A föld ölel, az éj vigyáz, ott békét lelhetem.
Ha volt bennem egy cseppnyi jó, az éljen bennetek,
S ha bűnöm volt, vigye el majd az idő, de el ne feledjetek.


Mikor elcsitul minden zaj, s lehull az alkonyat,
A sírom fölött béke lesz, s egy csillag rám mutat.
Nem kérek mást az élettől, mit már meg nem adott,
Csak nyugalmat a föld alatt, ahol minden elhallgatott.