Karácsony fényei

Fénybe úszó nap, és dobban a szív.
Cseng fülembe békesség, mint lágy dallam,
Nap süt, a hideg december lángra gyúl,
kék égre kúszik a szó és dobol vadul,
mert oly sok jót kívánni, mit szeretnék
nem tudok.

Ünnep van.
Angyal szárnyak suhognak,
gyertyaláng táncol zöld fenyő ágán,
szikra pattog gyermek kacajában,
örömkönny ragyog ártatlan szemében,
sietne mint jó szolga Jézuska elébe.

Áldott nap. Most megdobban minden szív.
kinek hevesen, kinek lassan, magányosan,
belehallgatva a kisszoba csendjébe,
remélve, hogy bekopog az öröm,
karjába zárja a meg nem élt álmokat,
és csókkal köszön.

Beragyog mindent a szeretet.
Mint csillag, mely három királyokat vezetett,
pásztorok vigyázta kisdedet látni,
a megváltót, mint Isten fiát csodálni,
ahogy jászol melegében szalma vánkoson pihen,
ki hitet, reményt ad majd mindenkinek.

Most minden ragyog.
Bele ragyog a lélek minden szívdobbanásba,
átlátszó könnyek fényében játssza,
mennyei dallamát, táncra kelnek az álmok,
mert most, minden ajándék, mint múltból a képek,
de talán a legszebb, maga az élet.