Vannak napok

Vannak napok,mikor jól vagyok,
Vannak napok,mikor nem.
Felismerem a rosszat és jót,
Néha elveszik mindentől a kedvem,
Nem értem,hogy mit-miért tesznek.
Ahova jóságot raknak,
Később onnan duplán elvesznek.
Mindenkit mindenért megszólnak és bántanak,
Beszédükkel trágár szavakat előrántanak.
Néznének tükörbe néha és rájönnének végre,
Csak a jók jutalma,hogy feljutnak az égbe.
Ők addig szenvednek a földön,
Míg megérnek a szavak,
És megértik,mit jelent:szeresd felebarátodat.
Tudom,hogy okosnak lenni könnyű,
Egyszerű osztani az észt.
Nem kell hozzá tehetség,
Hogy eljátszd a végvári vitézt.
Hát mutass utat és térítsd őket haza végre,
Vezesd vissza mindet és ne engedd a vékony jégre.
Add tudtukra,hogy úgy lehet csak élni,
Ha együtt tudunk újra szépeket remélni.