Itt az este

Itt az este

Most, hogy az este erkélyemre ül,
és némán fecseg úgy üdvözöl,
szél karjával integet,
míg a fényre fekete kormot söpör.

Csillagokat gyújt az égre,
ragyog, mint millió szent János bogár,
talán a ma érces könnye kopog,
ahogy a holnaptól félve sírdogál.

…..és bele ragyog a szemembe,
a vén Hold cinkosan rám kacsint,
hisz tudja, hogy az este bennem lobban el,
mert egyedül fekszem le megint.