FORRÓFEJŰ II Intro Nem kér bocsánatot a tűz. Csak ég. Verse 1 Forrófejű, benne

FORRÓFEJŰ II

Intro
Nem kér bocsánatot a tűz.
Csak ég.

Verse 1
Forrófejű, bennem feszül az égbolt,
Egy szó elég, és leszakad a mennybolt.
Nem tanított senki csendben maradni,
Csak túlélni, felállni, tovább haladni.

Az utcán tanultam, mit ér a beszéd,
A szó fegyver, ha mögötte ott a szándék.
Nem ugatok hangosabban, csak igazat,
A hazugság nálam gyorsan megfullad.

Túl sok arc váltott maszkot előttem,
Mire megtanultam, kiben bízhatok őszintén.
Nem lettem jobb, csak keményebb talán,
De legalább nem hajolt meg bennem a gerinc soha már.

Refrén
Forrófejű, ha felmegy bennem a pumpa,
Nem számolok, nem félek, nem futok lyukra.
A vérem beszél, mikor hallgat az ész,
Ez az átok rajtam, meg az erény.

Forrófejű, nincs bennem műanyag,
Amit látsz, az vagyok, nincs másik darab.
Ha robbanok, az nem színház,
Ez a valóság, nem egy Instagram-álcázás.

Verse 2
Nem keresem a balhét, de rám talál,
Ha valaki határt lép, nincs megállás nálam.
A tisztelet nálam nem kérés, szabály,
Aki átlépi, az rögtön választ kap.

A múltam nem dísz, hanem súly a vállon,
De ez edzett, nem tört meg, ezt vállalom.
Nem lettem hős, csak túlélő,
Aki nem hajt fejet, még ha fáj is belülről.

Nem minden harag rossz, van ami véd,
Ha túl sokszor taposnak, egyszer elég.
Nem vagyok nyugodt, de nem is vak,
Tudom, mikor kell ütni, és mikor kell hallgatni – néha csak.

Bridge
Ha lehűl a test, marad a szó súlya,
Minden kimondott mondat visszanyúl ma.
De inkább égek, mint fagyjak meg bent,
Nem lettem volna más, csak önmagam, végig, mindent.

Refrén (utolsó)
Forrófejű, ilyen az utam,
Nem sima, nem szép, de legalább tudtam.
Ha egyszer csend lesz a zaj után,
A tükörbe nézek – nem köp vissza rám.

Outro
Forrófejű…
Nem mentség.
Hanem valóság.