BV3

(Verse 1)
Reggel a neonfény csíp, mint a tegnapi szó,
Kávé a kezemben lassan hűl, mint a város a hó.
A kapu nyikordul, mintha tudná, hogy én is fáradt,
De a rend rám ragadt, nem tudok nélküle másnap.
Bent a falak beszélnek, csak sosem mondanak sokat,
Néha érzem, hogy a csend is rám tesz egy lakatot.
A brigád rám néz, mondják: „Tesó, ma te vagy az agy?”
Mondom: „Aha, csak a lelkem maradt tegnapról kicsit nagy.”
(Pre-Chorus)
És néha érzem, hogy túl nagy a zaj,
Meg túl sok a súly, amit a vállamon hordoz a baj.
De mikor a körlet felett elhallgat a fény,
Érzem, hogy mégis itt van a hely, ami haza felé kísér.
(Refrén – vibe, dallamos, Azahriah-s)
Szürke falak közt járok, mégis látok minden fényt,
A kulcsok hangja kísér, mint valami régi zeném.
És ha néha úgy érzem, hogy túl messze a világ,
A szolgálat megtart, mint a testben a szívdobbanás.
(Verse 2)
A papírok tetején alszik az összes gond,
Túl sok mindent láttunk már, ami néha belül rombol.
A rab kérdi halkan: „Főnök, ma hogy vagyunk?”
Mondom: „Mint a csönd, ami néha túl nagy, de még tart a falunk.”
A brigáddal az este egy másik film, másik tér,
A neon alatt állunk, ahol minden picit él.
Mondják: „Testvérem, egyszer lépj ki ebből a körből!”
De ha nem lennék itt, szétesne minden köröm.
(Pre-Chorus)
Néha hallom, ahogy hullik a csend,
Az ablakokon át a külváros néha bennem rekedt.
De amikor érzem, hogy túl nagy a zaj,
A BV uniformis hozza vissza a távoliból a zajt.
(Refrén – még nagyobbat üt)
Szürke falak közt járok, mégis látok minden fényt,
A kulcsok hangja kísér, mint valami régi zeném.
És ha néha úgy érzem, hogy túl messze a világ,
A szolgálat megtart, mint a testben a szívdobbanás.
(Bridge – érzelmes, éteri)
Lehet, hogy néha túl sok, néha túl kevés,
Ez a munka a lelkemhez nőtt, mint a reggeli köd az eséshez.
És ha egyszer ellépek innen, csak egy dolog marad meg:
A körlet csendje, a kollégák hangja, és ahogy nevettünk reggelig fent.
(Final Chorus – visszafogott, mély)
Szürke falak közt járok, mégis látok minden fényt,
A kapuk mögött is érzem, hogy van egy út, ami kísér.
És ha egyszer messze sodor a világ,
A BV-s múlt bennem él, mint egy végig szóló dallam a távolból át.