Pap

1. versszak
Ahogy rám nézel, minden csenddé válik,
A szívem benned új dallamra talál itt.
Kezed a kezemben, és érzem, hogy jó,
Veled minden perc ajándék, minden mozdulat szól.

Refrén
Mert veled lett teljes ez a világ,
Te vagy a fény, ha rám borul az éjszakánk.
Veled élni álom, amit nem engedek el,
Én csak szeretnélek örökre, halkan, egyszerűen.

2. versszak
Nevetésed őrzöm, mint féltett kincsemet,
Minden apró pillanatod színen fest nekem.
Ha néha fáradt vagy, én leszek a háttered,
A szívem ajtaja mindig nyitva áll neked.

Refrén
Mert veled lett teljes ez a világ,
Te vagy a fény, ha rám borul az éjszakánk.
Veled élni álom, amit nem engedek el,
Én csak szeretnélek örökre, halkan, egyszerűen.

Bridge
És ha néha az élet túl hangos és kemény,
Gyere hozzám, bújj mellém, és minden könnyebb lesz énmeg én.
Mert két szív együtt mindig jobban dobban,
A mi történetünk írja tovább önmagát lassan.

Refrén – zárás
Veled lett teljes ez a világ,
Minden nap egy új kezdet, amit együtt írnánk át.
Ha megkérdeznéd, mit érzek… csak annyit mondanék:
Te vagy a dallam bennem, örökké.