Bianka

Verse 1:

Bianka a lány, szőke, mint a nyári nap,
ha ránézel, rögtön érzed: a szíved megmarad.
De vigyázz, mert ha szólsz, ő bizony magára vesz,
még a „jó reggelt”-ből is dráma lehet, hát ez kész!

Refrén:

Bianka, te kis hisztis, aranyszívű csoda,
ha nevetek rajtad, már fordul is a duma.
Egy mondókád van minden élethelyzetre,
de szeretni való vagy, még ha sírsz is ezerre!
Húzd rá banda, hadd szóljon a nóta,
Bianka nélkül üres ez a csárda!

Verse 2:

Kicsi a szíve, de nagy rajta a seb,
fiatal még, de annyit bírt, mint aki százat tett.
Egyszer sír, egyszer nevet, mint a tavaszi ég,
mégis mindenki szereti, mert benne él a fény.

Refrén 2:

Bianka, te kis érzékeny tündér,
néha egy szó miatt is elszaladsz könnyért.
De ha ölelsz, az ember mindent elfelejt,
nincs is nálad szebb lány ezen a nagy világon, hej!

Bridge (mulatós kiáltás):

Jaj, Bianka, ne légy már morcos,
táncolj velem ma este, legyél kicsit bolondos!
Szóljon a tambura, rezegjen a padló,
ha te vagy a párom, mindenkinek „csókollak”-zó!

Refrén (végén tapsra):

Bianka, te kis hisztis, aranyszívű csoda…
(ismétlés, taps, hajrá, pörgés)