Édesanyám

Október kilenc, reggel van, Tizenhárom éve, hogy elment a mamám. Nem szült engem, nem volt vér szerint, De ő volt az, aki mindig szeretett, mint egy igazi anyám.

Ő tanított járni, beszélni, élni, Ő volt az, aki tudott mindig remélni. Ha sírtam, ő ölelt át, Ő volt az egyetlen, aki igazán látott át.

Anyám helyett anyám voltál, A szívem mélyén örökké ott maradtál. A legkedvesebb voltál nekem, Nélküled üres lett az életem.

Nem volt sok pénzünk, nem volt nagy ház, De nálad volt mindig a legnagyobb kincs: a szeretet, a vigasz. Te voltál a napfény, a nyugalom, Te voltál nekem az otthonom.

Most már csak az emléked él, De minden nap szól hozzám a szél. A hangod hallom, a mosolyod látom, A szívemben örökké megmaradsz, mamám, áldásom.

Anyám helyett anyám voltál, A legszebb lélek, aki rám vigyáz. Nem a vér, hanem a szeretet kötött, És ez a kötelék soha el nem törött.