édesanyám emlékére

Esőcsepp pereg az ablakon,
Könnycsepp csordul le az arcomon.
Gondolatom messze száll,
Édesanyám oly távol már.

Kalandozom a múltban,
Drága gyermekkoromban.
Gyermekként védett, mindig megértett.
Jobban ismert mindenkinél,

Mindig éreztem a szeretetét.
Jó szíve vezette, mi voltunk az élete értelme.
De sors kegyetlen volt,
Mert oly korán elrabolt!

Űrt hagytál magad után,
Melyet semmi sem pótolhat már!

Életem nélküled élem,
És a sorsot nem értem!
Miért volt oly kegyetlen?
Miért rabolt el ily korán tőlem?!