Lời bài hát
Fekete ruhában, sárga kantárral,
kopott nadrágban, mint akit már rég nem várnak,
egy idős ember járja az éjszakát,
sárga sapkáján egy kereszt — nem dísz, hanem iránytartás.
Botja kopog, mint az idő szívdobbanása,
léptei lassúak, de minden mozdulatban van válasz.
Nem kér pénzt, nem kér nevet,
csak egyetlen dolgot keres: mit mondasz a szenvedésre?
Elsőként egy lányhoz lép, ki virágot árul a sarkon,
„Mondd, mit jelent neked a fájdalom?” — kérdi halkan.
A lány mosolyog, de szeme könnyes:
„A fájdalom az, ami megtanított szeretni, még akkor is, ha senki sem kérte.”
A vándor bólint, és továbbmegy,
mint aki egy gyémántot talált a porban, de nem veszi el.
Másodjára egy férfihoz lép, ki aranyórát visel,
„Mondd, mit jelent neked a depresszió?” — kérdi csendesen.
A férfi nevet, gúnyosan, és köp a földre:
„Gyengeség. Azoknak való, akik nem tudnak harcolni.”
A vándor nem szól, csak nézi a férfit,
mint aki tudja: az igazi harc néma, belül zajlik.
Továbbmegy, találkozik gyerekekkel, öregekkel,
van, aki átöleli, van, aki elfordul tőle.
Van, aki azt mondja: „A szenvedés ajtó, amin át kell menni.”
Van, aki azt mondja: „A szenvedés csak a gyengék mentsége.”
És ő csak gyűjti a válaszokat, mint egy láthatatlan könyvbe,
minden szó egy szikra, minden tekintet egy tükör.
A hold már magasan jár, a csillagok figyelnek,
és a vándor megáll egy pusztában, ahol nincs más, csak egy fa.
Ott leteszi a botját, és leül a gyökerek közé,
mint aki már mindent látott, de mégsem ítél.
És ekkor — csendben, fény nélkül — valaki megjelenik előtte.
Fehér ruhában, mezítláb, sebekkel a kézen,
Jézus áll ott, nem fenségesen, hanem emberien.
„Láttad, amit látni kellett,” mondja halkan.
„Most mondd el nekem: mit mondanak az emberek a szenvedésre?”
Az idős ember felnéz, szeme megtelik fénnyel:
„Van, aki átöleli. Van, aki eltaszítja.
Van, aki megérti. Van, aki kineveti.
De mindegyik válaszban ott vagy Te — akár tudják, akár nem.”
Jézus leül mellé, és együtt nézik a holdat,
mint két vándor, akik már nem keresnek, csak jelen vannak.
És a fa alatt, az éjszaka közepén,
a világ egy pillanatra megértette önmagát.