Az Isten itt állt a hátam mögött, s én megkerültem érte a világot.
Talán így van jól. Kezünkbe adtál magunkról mindent, Ránk bíztad, hogy továbbvigyük a mesét, hogy a tisztán látók bizonyosságával erősíthessük az istenkeresők hitét. Kutadba tekintve arcomat látom. Forrásodba merítem tenyerem, elég ennyi, Nincsen szükség terheket cipelni, de a mesét azt vinni kell mindvégig, s azon is túl... A tisztán látók bizonyossága legyen az úr. József Attila! Utánad nyújtom kezem a túlpartra. Megtört ím az átok, daloddal fakadok ma dalra.