Viloca

Az egyetem felé menet láttam egy jó grafikont,
Mikri előkapta, hogy rágyújtson egy spliffre.
Én chicano vagyok, Smoke Mardeljano,
Meglepett a funky cigányom stílusa.

Kartell tagja vagyok, klánnak is része,
Negyedik osztály, valami dormitory geng.
A spicli börtönben hónapokig szenvedett,
De most káromkodom spanyolul, mert ez az életem.

Nem dolgoztál jól, elszúrtad a munkát,
A narkókereskedők vérdíjat tesznek rád.
Minden mexikói tudja: én vagyok a főnök,
Ha nem vagy a testvérem, ne hívj „hermano”-nak.

Halott vagy, amigo, mert elszúrtad a drogot,
A revolver beszél, és te is vele mész.
Asszony sír, rendőrök kopogtatnak,
De én a „pistolero” vagyok, az ördög fegyverese.

REFRÉN:
Amikor végiggurulok az utcán, mindenki kiabál,
A csomagtartóban drog, az ülésen nők.
Tequila, marihuána, kilóknyi kokó,
Kure, Cigi, Smoke – élnek la vida loca.

A rendőrséget kicselezem, mint Fernando Hierro,
Érezd a szenvedélyt, te ostoba quiero.
Aztán a muchachos, mind rám figyelnek,
Ha kell, a pisztolyommal végzek bárkivel.

Minden nap pénz után futok,
Más klánok tagjait is lenyomtam.
Kureval és Mikrijemmel veszem fel a számot,
Aki átver, az nem barát, hanem áruló.

Ez az élet – drog, veszély, kartell,
Az ördög társasága, nem tudok leállni vele.
Desperado stílusban ülök a bárpultnál,
Ha hozzám szólsz, beszélj esperantóul.

Gyűjtsd össze a bátorságod, különben lecsaplak,
És te, chiquita, gyorsan töltsd újra a tequilát!

REFRÉN (ismét):
Amikor végiggurulok az utcán, mindenki kiabál,
A csomagtartóban drog, az ülésen nők.
Tequila, marihuána, kilóknyi kokó,
Kure, Cigi, Smoke – élnek la vida loca.