Hitel

Majd világra húznak hitvány kezeikkel,
Míg ernyedt nyakadról lemetszik zsinórod
Maszkkal fedett arcuk, sötét szemeikkel
Lesik, míg a Földet vagy Istent csodálod.

Nevén keresztel, hogy birtoklód nevezzen
adósán kívül más nevén. Bölcsőd nyomor,
hol savas víz fakad, addig se emeljen
fel kezén a magát emésztő éhgyomor.

Majd fényre tör s odébb lép, rongyod ragadva
föléd ér, terhedben a titok s haragja
maga alatt pusztít, önmagán taposva
– Valaki taszítson Téged a magasba!

Már világra húztak mocskos kezeikkel,
Utódod nyakáról metszhetik zsinórod
Maszkkal fedett arcod, sötét szemeiddel
Lesed, míg a Földet vagy Istent csodálod.