30 év

Pécs egy buliban kezdődött minden,
Egy pillantás, s már bennem élt a szíved.
Te maradtál ott, én mentem tovább,
Nyíregyháza várt, de te őrizted a lángot tovább.

Aztán jött a gyűrű, és egy „igen” szívből,
Két város között végül a sors is döntött.
Költöztünk, dolgoztunk, nem volt könnyű év,
De kéz a kézben építettük fel az egészet még.

Harminc év, és minden téglája
Szeretetből lett a közös házunk vára.
Egy albérletből otthon lett a világ,
És benne megszületett a legszebb csodánk: Janka – a lány.

Volt idő, mikor fájt minden reggel,
Nehéz volt, de nem engedtél el.
Én küzdöttem, te hittél bennem még,
S ez a hit emelt át minden sötétség szélén.

Aztán jött Győr, új lap, új remény,
Tanítok matekot – s imádom a fényt.
Te is építesz – nemcsak házat, hanem álmot,
Cunca lett a mestere a saját világod.

Harminc év, és minden kő darabja
Egy-egy emlék, ami szívünk falát tartja.
És ha néha vihar verte az eget,
Mi akkor is csak összébb zártuk a szíveket.

Voltál nekem útitárs, hős és társ,
Sosem kérted, hogy könnyű legyen, csak igaz.
A múltunk – ezernyi lépés egy úton,
A jövőnk: amit együtt építünk tovább most is, tudom.

Harminc év – és most is te vagy az,
Kihez hazaérek, bárhol is vagyok.
Szilvike és Laci – egy szív, két kéz,
Szívvel épített otthon – ez a mi mesénk.