Parázslik a hold az égen, Vele ég a szerelmünk is. E tűzzel felemésztettük egymást, Közös szívünket.
Tiszta lelkem sír, megsebesült, Nincs béke számomra, ha fájdalmas az éjszaka. Parázslik a föld és vele ég a szívem is. Míg ő vízre szomjazik, én a szerelmére szomjazom.
Kinek fogom énekelni a dalom, ha nincs, aki kilépjen az erkélyre? Az idő múlik, De már nincs hajnal, a nap sem süt többé, ha ő nem tér vissza.
Parázslik a föld és vele ég a szívem is. Míg ő vízre szomjazik, én a szerelmére szomjazom. Kinek fogom énekelni a dalom, ha nincs ki meghallgassa?
Parázslik a hold az égen, és vele ég a szerelmünk is.