Lépdelek ,visz a lábam kattog az elme Te merre ? Futottál tőlem minnél messzebbre. Én nem teszem . Nem érlek utól úgysem. Elestem ,de föl álltam én . Megyek ,haladok . A múlt a jelen ajtaján kopogtat Hátra hagyva magam mögött kizárom azt ! A jövőre gondolok és azt ki nem nyitom ! Még lassan ,de egyszer szaladok ! Voltak álmaim ,lettek újak. Küzdök önmagammal minden egyes nap. Hiszem ,hogy van még miért léteznem ,nem heverek tehetetlen. Van mikor a szívben telítődnek a könnyek . Meg nem értett szavak süket fülekre lelnek. Homály borítja emlékeim Elfedve vérző sebeim . Átlépek a múltból a jelen küszöbére . Érezni akarom a napfényt fürdőzni benne . Égbolton a csillagok , mint szentjános bogarak. Apró fénylő pici pontok , a jövőre gondolok semmi más nem fontos ! Körém fonja karjait és betakar az égbolt . Reménnyel telik meg a szívem . Élek,van ki szeret ,erőt ad és tovább lépek. Minden apró örömforrás gyógyítja a lelkem. Van célom van miért élnem. Nem bánkódom , nem tehetem ! Szeretnek ,szeretek ! Erős a hitem elérem a célom , álmokat kergettem most itt állok és bizonyítom ! Megteszek mindent kitartóan küzdök és valóság lesz az álom ! Szívem lelkem beleteszem , az új énem építem ! Azt ki mindig akartam lenni ! Erős leszek ,erős vagyok ! A földről felállok !