szeretlek nagyon

[Verze 1]
Lépek a csendben, kihűlt a világ,
egykor ketten voltunk, most már csak az árnyékod látom.
Az éj suttog, a múlt visszatér,
És az érzés, hogy még nem érhet véget,
mert bennem élsz.
Tudom, hibáztam, nem kerestem az okát,
büszke szavakkal csak én törtem össze az álmunkat.
Te vagy a fény, amit nem tölthet be más,
csak a hangod, egy mosoly, ami új reményt adhat nekem.
[Refrén]
Még egyszer kérlek, adj egy esélyt,
tudom, messze jársz, de talán hallod a szívem még.
Még egyszer kérlek, tedd félre a múltat,
kezdjük újra, ha velem leszel, a szerelem újra vár.
[Verze 2]
Hányszor mondtam, hogy minden rendben lesz,
de csak üres szavak voltak, de már tükörbe nézve, már látom a hibáim.
Minden éjjel, ha behunyom szemem,
a lelked keresem, hogy újra érezzelek.
Veled boldog voltam , nélküled csak félek,
te vagy a fény, és az élet, amitől én lélegzem.
Mondd, lehetne e még esélyünk?
Hogy a szavak helyett most tettek írják a meséink.
[Refrén]
Még egyszer kérlek, adj egy esélyt,
tudom, messze jársz, de talán hallod a szívem még.
Még egyszer kérlek, tedd félre a múltat,
kezdjük újra, ha velem leszel, a szerelem újra vár.