Fényben fürdött minden év

Isten veled, te hű barát,
mi együtt jártuk ki az iskolát.
Miénk volt minden délután.
Neked kerestem csupán
madárfészket fenn a fán.
Hidd el, hogy fáj, de mennem kell,
pedig még annyi madár énekel.
Szívesen hallgatnám tovább
csinos kislányok dalát
sok-sok holdas éjen át.
Mennyi arc mennyi név,
fényben fürdött minden év,
de a dal és a fény
többé nem lehet enyém.
Isten veled, szegény anyám,
köszönöm azt, hogy vigyáztál reám.
Köszönök minden kedves szót.
Körém gyűjtötted a jót,
mint egy puha takarót.
Hidd el, hogy fáj, de mennem kell,
pedig még annyi madár énekel.
Szívesen hallgatnám tovább,
örök jókedv járta át
házunk minden zegzugát.
Várt a part várt a rét,
fényben fürdött minden év,
de a dal és a fény
többé nem lehet enyém.
Várt a part várt a rét,
fényben fürdött minden év,
de a dal és a fény
többé nem lehet enyém.
Isten veled, te szép leány,
boldogok voltunk egymás oldalán.
Tudtuk a csillagok nevét,
csókod sosem volt elég,
most is szeretlek én még.
Hidd el, hogy fáj, de mennem kell,
pedig még annyi madár énekel.
Szívesen hallgatnám tovább,
s közben hinteném terád
nyíló rózsák illatát.
Csak egy arc, csak egy név,
fényben fürdött minden év,
De a dal és a fény,
többé nem lehet enyém.
Csak egy arc, csak egy név,
fényben fürdött minden év,
De a dal és a fény,
többé nem lehet enyém.
Csak egy arc, csak egy név,...