Csavargónak hívnak és nem értik mit láttam én már helyettük. Mert sehol se voltak mikor mi az első téglát le tettük. Tiétek a testem de a lelkem maradék, adok néhány szeletet nesze egyél zabagép. El kap a hév, ha nem indul az élet. Amíg te csak létezel én ezer fokon égek. El. És többet már nem félek én ezt tanultam tőletek, Hogy ami nem erősíti az egyszerűen tönkre tesz... Nézd meg hova mutatok, az árnyékok közt kutatok. Mindenhol csak kacatok én önmagamban vacogok. Behúztam a függönyt, itt nincsenek már fények! Csak az ágyam alatt rejtőző elfeledett lények... Hello testvér én arra ébredek, hogy álmodom. De elveszek a ködben, hiába keresem a lábnyomom... És lehet mától így adom, mert a jövőm az a kezemben. De ahhoz, hogy építsek le kell rombolnom a jelenem. Nézd hova mutatok, az árnyékok közt kutatok. Mindenhol csak kacatok én önmagamban vacogok. Behúztam a függönyt, itt nincsenek már fények! Csak az ágyam alatt rejtőző elfeledett lények... Nézd hova mutatok, az árnyékok közt kutatok. Mindenhol csak kacatok én önmagamban vacogok. Behúztam a függönyt, itt nincsenek már fények! Csak az ágyam alatt rejtőző elfeledett lények... Mikor a legjobban zúgnak az őszi szelek. Kabátom húzom és nagyon messze megyek. Vonat füst száll az égig és integetek... Hahó...hahó... viszlát emberek. Szívem mélyén porosodó gondolataim kapirgálom szüntelen, De nem feledem... Szív dobban idebenn. Csendesen felhajtom, Utolsó italom. Mellkasom még égeti.